2017-09-19 19:00:00 Budai Képmás-est: Testvérek között

Amire az első gyermek tanít

Az első gyermek mindig különleges, hiszen rajta keresztül tapasztaljuk meg a szülőséget, hogy aztán a testvér esetében már sokkal rutinosabban álljunk a helyzethez. Lássuk, mik azok a dolgok, amikre egy első gyermek megtanít, és amikért a többiek nem lehetnek neki eléggé hálásak.

Nyugodtan menjünk a szabadba

Nagyon sokszor hallani még ma is azt a tanácsot, hogy a gyermek életének első hónapjában (kis túlzással) teljesen „szigeteljük el” a babát a külvilágtól, de semmiképpen se menjünk vele a szabadba.

Ennek így nincs túl sok értelme, nyilván akkor és oda vigyük, amikor és ahol neki a leginkább egészséges, de mindenképpen érdemes kimenni. Igaz ez akár télen is – a lényeg, hogy rendesen öltöztessük fel.

Nem kell megtanítani aludni

A gyermek alvása (és altatása) olyan vitatéma, hogy könyvtárat lehetne megtölteni az erről szóló könyvekkel és cikkekkel. Meg is töltenek, és ezek a könyvek és cikkek tele vannak okosságokkal, mit (és mit ne) tegyünk.

Pedig éppen elég lenne odafigyelni arra, mi az, amit a baba szeret és mi az, amit nem. Ne erőltessük rá a saját akaratunkat, és pláne ne mások tanácsait. Nem arról van szó, hogy ne tájékozódjunk a témában és ne hallgassunk meg tapasztalatokat, de hiába írja egy könyv le a tuti tippet, ha a gyermekünknek éppen az nem jön be, akkor erőltethetjük, amíg mi magunk el nem ájulunk.

Kényelmesen öltöztessük a gyermeket

Nyilván fontos dolog a divat, de lássuk be, leginkább nekünk. A gyermek a legkevésbé sem törődik vele, neki az a fontos, hogy kényelmesen legyen felöltöztetve. Ami persze nem könnyű, hiszen az első gyermek általában annyi ruhát kap, amiből egy babasorozat szereplőit lehetne egy-két évadon keresztül öltöztetni.

Mit akar egy gyermek? Kényelmet, és valamit, amit nyugodtan csócsálhat. A gombos, cipzáras ruhák biztosan édesek, de mire feladjuk a gyermekre, mindketten a hajunkat tépjük, szóval a lényeg: csak egyszerűen, kényelmesen. A divat ráér később.

A gyermekek csinálnak furcsa dolgokat

Mi több, nem csak ijesztő, de néha egészen furcsa dolgokat is csinálnak. Alighanem minden szülő érezte már ilyenkor azt, hogy azért biztosan nem normális, hogy a gyermek ennyit rázza a fejét, vagy még x idős korában is folyik a nyála, és sorolhatnánk napestig.

Miközben természetesen senkit sem szeretnénk lebeszélni arról (sőt), hogy ilyenkor szakemberhez forduljon, azért a helyzet az, hogy az esetek nagy részében ezeken kár aggódni – a gyermekek már csak ilyenek.

Szóval ha a gyermek egyébként normálisan fejlődik, akkor fogadjuk el, hogy a gyerkőcnek egyszerűen akad egy (két…) furcsa szokása – majd kinövi.

A korábban normálisnak gondolt élet nem tér vissza

„Majd ha nagyobb lesz” – vajon hányszor hangzott és hangzik el ez a mondat reménykedő szülők szájából naponta? Nos, nekik üzenjük, ebben nem nagyon érdemes reménykedni, legalábbis jó pár évig nem.

Nem lesznek spontán „üljünk be a kocsiba és menjünk el két napra valahova csak úgy” kiruccanások, nem lesznek éjszakába nyúló kártyapartik a haverokkal, nem nagyon megyünk már ki a Szigetre, és még sorolhatnánk hosszan.

Ami igazán furcsa, hogy ez nem baj. Lehet, hogy az elején hiányzik majd kicsit, de hamarosan csak szép emlékké válnak ezek a dolgok, és nem is fognak olyan nagyon hiányozni.

Ahelyett, hogy a múlton keseregnénk, élvezzük a pillanatot - különös tekintettel arra, hogy egyszer ez is múlt lesz, és akkor majd ezeket az éveket sírjuk vissza -, azt, hogy milyen szép családunk van.

(Család.hu)