2017-09-19 19:00:00 Budai Képmás-est: Testvérek között

Hogyan lett Kanada oktatási nagyhatalom?

Amikor a világ legjobb oktatási rendszereiről van szó, általában olyan skandináv országok nevei merülnek fel, mint Finnország, esetleg Norvégia, esetleg szóba kerül Ázsiából Szingapúr vagy Dél-Korea neve. Kanadáról viszonylag kevesebbet hallani, holott az észak-amerikai ország szépen csendben a legnagyobbak közé küzdötte magát. De hogyan csinálta?

A legutóbbi Pisa-teszten például Kanada egyike volt azon kevés országoknak, melyek a matematika, a természettudományos tárgyak és az olvasás terén is a TOP 10-ben végeztek.

Az egyetemi szinten is jól teljesítettek, a munkaképes korú felnőttek 55 százaléka rendelkezik diplomával, ez az arány az OECD-országok között 35 százalék.

Kanada sikere azért is különleges, mert a nemzetközi trend azt mutatja, általában azok az országok végeznek az élen, melyek egységes, kompakt társadalmak. A jelenlegi első Szingapúr pedig a szisztematikus fejlődés modellje, melyben az egész oktatási rendszer úgy épül egymásra, hogy végül egy átfogó nemzeti stratégiát alkosson.

Ezzel szemben Kanadának tulajdonképpen országos oktatási rendszere sincs, a legtöbb döntés az autonóm tartományok kezében van, azaz nehezen lehetne elképzelni nagyobb különbséget, mint ami a szingapúri városállam és a hatalmas, ilyen értelemben szétszabdalt Kanada között feszül.

Tovább árnyalja a képet, hogy a kanadai fiatal felnőttek több mint egyharmada olyan családból érkezett, ahol mindkét szülő másik országból származik. A frissen érkezett bevándorlócsaládok gyermekei ugyanakkor elég gyorsan integrálódnak ahhoz, hogy ugyanazon a magas szinten teljesítsenek, mint az osztálytársaik – olvasható a BBC összeállításában.

Ha közelebbről megnézzük az eredményeket, akkor még fantasztikusabb dolgok jönnek ki. Ha a kanadai tartományok önálló országként szerepeltek volna a Pisa-felmérésen, akkor a természettudományok terén Alberta, Brit-Kolumbia és Quebec is befért volna a TOP 5-be Szingapúr és Japán mellett, megelőzve például Finnországot és Hongkongot.

Hogyan jutott idáig Kanada?

Az OECD oktatási igazgatója, Andreas Schleicher szerint az ország nagy egyesítő ereje az egység, azaz annak ellenére, hogy a különböző tartományokban eltérő az oktatási politika, az esélyegyenlőség mindenütt az egyik legfontosabb dolog, ami nagyon jól látszik a bevándorló gyermekek esetében.

Ebből következik, hogy az érkezéstől számított három éven belül ezek a gyermekek már ugyanolyan színvonalon teljesítenek, mint az iskolatársaik, ami világszinten is majdnem példátlan eredmény.

Fontos tényező, hogy a kanadai tanárokat nemzetközi szinten nézve is nagyon jól megfizetik, ebből következik, hogy nem könnyű bejutni a szakmába.

Ehhez társul még, hogy a nagyon magas átlageredmények mellett kicsi a szórás, azaz nincsen nagy szakadék a legjobban teljesítő és a hátrányosabb helyzetből induló gyermekek között.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a legutóbbi Pisa-teszt természettudományos részében a leggazdagabb és legszegényebb gyermekek eredményei között 9 százalék volt az eltérés. Ugyanez a franciáknál például 20, de még Szingapúrban is 17 százalék.

Ami pedig a jövőt illeti, az egyetemek már most érezhetően profitálnak a Trump-hatásból, ugyanis egyre több külföldi hallgató érzi úgy, hogy amerikai helyett inkább kanadai egyetemen tanulna tovább.

Eközben kanadai lett a világ legjobb tanára, szóval az ország megalakulásának 150. évfordulóján van mit ünnepelni az észak-amerikai országban.

(csalad.hu)