2019-03-23 00:00:00 Korhatár nélkül családi délelőtt a Műcsarnokban

Sokaknál nem, vagy csak későn ismerik fel az autizmust

Magyarországon mintegy százezer autista él, de sokaknál nem ismerjük fel ezt a fejlődési zavart. Talán legnehezebb helyzetben azok vannak, akiknek kifejezetten jók a verbális és intellektuális képességeik, hiszen az ő esetükben a többség nem érti, hogy akkor miért viselkednek olyan furán – mondta Őszi Tamásné autizmusszakértő a HVG Extra Pszichológiának.

A nemrég megjelent Lizanka című kötet szerzője és főszereplője egy olyan autizmussal élő nő, akinek ezt a betegségét csak felnőtt korában diagnosztizálták. Mennyire jellemző, hogy ilyen sokáig nem veszik észre egy gyereken, tinédzseren, hogy autista?

Az autizmussal élők agyműködése különleges, az agy fejlődése eltér a tipikustól, de ennek nincsenek kívülről felismerhető jegyei, azaz az autizmus nem „látszik”. Előfordulhat, hogy nagyon jók a nyelvi és intellektuális képességeik, és így gyerekkorban nem is egyértelműek, markánsak a tünetek. Az autizmus legkorábban 1,5-2 éves kor körül diagnosztizálható, de sokszor a diagnózis kitolódik az óvodás vagy iskoláskorra. Sokan pedig akár felnőtt korukban önmagukon veszik észre, hogy ez lehet a magyarázat az addigi nehézségeikre.

Ha bekerül egy autista gyerek az iskolába, óvodába, sokszor legfeljebb az tűnik fel, hogy ő valamiben kilóg, egy kicsit más, mint a többi. Honnan tudhatja a pedagógus, hogy itt nemcsak egyszerűen egy rossz, udvariatlan diákról van szó, hanem egy autistáról?

Az autizmus spektrumzavar nagyon változatos fejlődési zavar, ami három területen jelent minőségi eltérést a fejlődésben: a társas kapcsolatokban, a személyközi kommunikációban, illetve a rugalmatlan viselkedésben és gondolkodásban. Mindezek sokféle módon válnak érzékelhetővé. Van, amikor az autizmus spektrumzavar együtt jár általános intellektuális képességzavarral is, illetve jellemző a szenzoros túlérzékenység és ingerkeresés is. Van, aki egyáltalán nem szólal meg egész életében, és vannak olyanok is, akik rendkívül magas színvonalon fejezik ki magukat. Tényleg nagyon széles a spektrum. Aki okos, és jók a nyelvi képességei, de mondjuk, nincsenek barátai, nem játszik változatos szerepjátékot a kortársaival, akkor maximum azt mondják rá, hogy kicsit furcsa gyerek és késhet a diagnózis. Ha az eltérő viselkedés nagyon megnehezíti az óvodai, iskolai beilleszkedését, akkor azt szoktuk tanácsolni a szülőknek, hogy próbáljuk meg megérteni, mi áll a furcsa viselkedés hátterében.

Ha tudjuk valakiről, hogy autizmussal diagnosztizálták, mit tehetünk, hogy teremthetünk olyan környezetet, amiben jól érzi magát?

Ha lenne egy kommunikációs és minden más szempontból akadálymentessebb világunk, akkor az egyedi fejlődési utak – legyen az mozgáskorlátozottság, autizmus vagy bármi más - nem is lennének annyira különösek. Néha egyszerű dolgok is sokat segítenek. Ha tudjuk valakiről, hogy autizmusa van, akkor megtehetjük, hogy kevesebbet mondunk neki egyszerre, mivel a túl sok beszéd megterhelő lehet. Vagy megtehetjük, hogy nem hozunk rögtön negatív ítéletet a nem helyénvaló társas viselkedéséről. Másrészt jó, ha nem változtatunk túl hirtelen túl sok dolgot, mivel számukra nagyon fontos a kiszámítható valóság. Nekünk könnyű eligazodni a láthatatlan időben, az emberi viszonyokban, a bonyolult társas elvárások között, ám az autizmussal élőknél pont ezek a területek a legnehezebbek. Ahogy mi nem tudjuk kikapcsolni a társas megértést, automatikus helyzetfelismerést, ők bekapcsolni nem tudják. Nagyon fontos a társas világ szabályainak egyértelművé tétele és az elvárások direkt megfogalmazása. Az egyik kulcs a mélyebb megértés. Persze, ha az óvodába bekerül egy ilyen gyerek, és az óvónők még nem láttak ilyet, sok félreértés adódhat, így a szakemberképzés az egyik kulcs a megoldáshoz.

Hány autista él Magyarországon?

Az autizmus spektrum előfordulás bármely társadalomban 1 százalék körül van, azaz Magyarországon mintegy 100 ezer érintett él. Nem mindenki kap diagnózist, mert az egészen enyhe fejlődési eltérést nem feltétlenül veszi észre a környezet, a diagnózisra viszont szükség van, ha segítséget igényel az adott gyerek vagy felnőtt.

(HVG Extra Pszichológia)