2017-08-19 00:00:00 Nyárbúcsúztató Fitt Plázs Siófokon

Az altatásnak is vannak szépségei

Aki próbált már meg gyermeket esténként ágyba imádkozni (a délutáni alvásokat most ne említsük, azok egy külön cikket érdemelnének), az tudja, hogy sokszor erős idegrendszer kell hozzá, pláne, hogy ekkor már erősen a nap végén vagyunk, gyakran halálosan fáradtan. Ám ennek ellenére meg lehet találni a szépséget benne.

Ha nem lenne elég maga az ágyba könyörgés, a gyermek (mert már csak ilyen) mindent megtesz, hogy nyerjen még pár percet: hirtelen éhség- és szomjúságrohamok, többször WC-látogatás, „még ezt be kell fejeznem” – sorolhatnánk napestig.

Jobb napokon a nyűglődés, rosszabb napokon a káosz köszönt be ilyenkor sok otthonba, legalábbis egy ideig, ám ha sikerült őket ágyba imádkozni, akkor megtörténik a csoda.

Ilyenkor ugyanis hozzánk bújnak, jöhet a mese, esetleg egy kis éneklés (mi hosszú évekig énekeltünk nekik minden este, és bár az a veszély nem fenyeget, hogy a világ valamelyik koncerttermében lenne fellépésünk, azért a gyermekek nagyon szerették).

Ilyenkor lehet beszélgetni mindenféléről, ami foglalkoztatja őket, kezdve attól, hogy vajon mire gondolnak most a világ másik felén élő emberek, egészen addig, hogy egyesek miért utálják, mások pedig miért szeretik mondjuk a céklát – ezek fantasztikusan értékes pillanatok, ha hagyjuk megélni őket.

Az ember persze sokszor halálosan fáradt, de érdemes teljes szívvel-lélekkel jelen lenni, mert ezek a percek nem fognak visszatérni. Mindez hozzáállás kérdése is, ha eleve úgy fogunk az esti fektetésnek, hogy ezeket a pillanatokat várjuk, akkor jó eséllyel könnyebben vészeljük át a nyűgösebb részeit is.

Arról nem beszélve, hogy a gyermekek is megérzik, ha nem azért sürgetjük őket, hogy végre magunk lehessünk, hanem azért, hogy tudjunk még egy kicsit velük lenni, beszélgetni.

Arra azért érdemes figyelni, hogy ebből ne váljék végeláthatatlan hosszúságú rutin, erre jó módszer lehet (és játéknak sem utolsó), hogy a gyermek csak meghatározott számú kérdést tehet fel. A korlátok ugyanis csak még élvezetesebbé teszik a dolgot, és ezt ők sem bánják.

A napnak ez az a szakasza, amikor kicsit lelassulhatunk, hagyhatunk időt egymásra, mesélhetünk nekik a gyermekkorunkról (a mieink imádják!), és ha ügyesen fűzzük bele a tanulságokat, akkor még észrevétlenül taníthatunk is nekik egyet s mást.

Egy kis odafigyeléssel és extra erőfeszítéssel így varázsolhatunk egy nyűgös, sokszor veszekedésbe torkolló napi rutinfeladatból mindenki által várt, emlékezetes eseményt. Érdemes kipróbálni!

(csalad.hu)