2017-08-19 00:00:00 Nyárbúcsúztató Fitt Plázs Siófokon

Tinikönyv a mentális zavarokról

A gyermek- és tinédzserkor mentális problémáiról írott könyvekkel nagyjából Dunát lehetne rekeszteni, Emily Palmer alkotása több okból mégis különleges: egyrészt a szerző maga is csak 19 éves, másrészt személyes tapasztalatból és motivációból ír.

Az angol lány jelenleg üzleti vonalon folytat tanulmányokat, ám emellett jutott ideje arra, hogy megírjon egy elsősorban gyermekeknek és fiataloknak szóló könyvet.

A Scrambled Heads című alkotással elsősorban az volt a célja, hogy segédkezet nyújtson sorstársainak, és nem mellesleg bebizonyítsa, az ilyen problémákat nem kell szégyellni.

Emily Palmer betegségei (anorexia nervosa és szorongás) megtanították arra, hogy rendkívül fontos a családon belüli kommunikáció, hogy a szülők és a gyermekek ugyanúgy tudjanak a szellemi, mentális állapotról beszélni, mint a fizikairól.

„Szeretnék segíteni egy olyan világ létrejöttében, ahol a mentális egészség kérdését megvitatják a gyermekekkel, és ahol nem csak suttogva beszélhetünk a tapasztalatainkról. Büszkén kellene beszélnünk azokról a sikerekről, amiket egy olyan betegség ellen értünk el, amely rendkívül sokat elvehet az életünkből” – nyilatkozta az elsőkönyves szerző a Huffington Postnak.

Emily Palmer természetesen nem csak a saját tapasztalatairól írt, beszélt tanárokkal, pszichiáterekkel, szülőkkel, gyermekkel is, hogy könyve a lehető legpontosabb, könnyen érthető, és pozitív üzentekkel teli legyen.

Fontosnak tartja azt is, hogy mind az iskolában, mind otthon nyíltan lehessen beszélni a mentális problémákról, ne kelljen szégyellni azokat, és mindenki tisztában legyen azzal, nyugodtan mesélhet a gondjairól.

A könyv szerzői kiadásban jelent meg, a bevételek 10 százaléka a brit Young Minds (Fiatal Elmék) alapítvány javára megy, ami a vezető, a gyermekek mentális egészségével foglalkozó brit alapítvány.

Az olvasók közül többen is nagyon dicsérték a könyvet. Egy kétéves kislány anyukája például azt írta, azért vette meg, hogy legyen mivel alátámasztani a gyermekével folytatott beszélgetéseket, hiszen azok éppen arról szólnak, milyen fontos, hogy az ember képes legyen őszintén megosztani az érzéseit, és persze azért, mert autista lévén szeretné, ha a kislánya megértené, mi miért történik.

Egy másik olvasó a könyv egyszerű nyelvezetét és a gyönyörű képeket dicsérte, mondván, ők rendszeresen beszélgetnek odahaza az érzéseikről, és arról, mi a teendő, ha nagyon szomorúak, vagy összezavarodottak.

(csalad.hu)