2018-04-22 10:00:00 Bábelőadás Óbudán

„A család az életünk igazodási pontja és az emberi boldogság elsődleges közege”

15 éves lett a Képmás Magazin! Szám Kati főszerkesztőt kérdezte a családháló.hu mindenféle kulisszatitkokról: a magazin nevének eredetéről, a göröngyös kezdetekről és az egyre ígéretesebb folytatásról, a 15 év örömeiről és nehézségeiről, a legfontosabb belső és külső munkatársakról, a magazinhoz kapcsolódó rendezvényekről.

- Menjünk vissza az időben, abba a tíz négyzetméteres „Csipkerózsika-toronyszobába”, ahol Illéssy Mátyás solymári plébániai lapja elindult az országos hírnév felé…

- Ezt a nevet kedves szerzőnk, dr. Aczél Petra adta annak az iskolai tanteremnek, amelyben a szerkesztőségünk tíz évig működött a Szent Margit Gimnázium tetőterében. Benne van a családiasság, az elvarázsolt jelleg, ugyanakkor, legyünk őszinték, kicsit az is, hogy ez mintha távol is esne a világ realitásától, nyüzsgésétől. Ebben a tanteremben lett a solymári plébániai lapból országos terjesztésű magazin, 48 oldalból százoldalas lap, lelkes műkedvelőkből szakmailag is képzett szerkesztőség. Öt évvel ezelőtt megéreztük, hogy a Képmásnak szüksége van egy frissítő márkaújításra, amely már profi marketinges segítséggel valósult meg, Molnár-Bánffy Kata adta ehhez a legtöbb segítséget, aki azóta a lapigazgatónk. Ekkor lett a magazin külső megjelenésében is prémium kategóriájú, modern kiadvány. Két évvel ezelőtt aztán a szerkesztőség is megérett arra, hogy az iskolapadokból egy igazi irodába költözzön. Ráadásul így együtt lehetünk a grafikai tervezés munkáit végző SaltCommal is, ami nagyon megkönnyíti a közös munkát.

- Miért lett az újság neve Képmás?

-A Képmás nevet Matyi atyának köszönhetjük, jobbat ma sem találhatnánk egy magazinnak, amely a mi képmásunkat igyekszik felmutatni, de közben mércének a Teremtő képmását tartja. A keresztény értékrendet tartjuk követendőnek, de nem szeretnénk elzárkózni semmilyen fontos kérdéstől, jelenségtől, érdekel minket minden jószándékú vélemény és kezdeményezés. Erre a nyitottságra, amely kérdezni, megismerni, de aztán mérlegelni és dönteni is tud, azt hiszem, minden jó újságnak és minden jó embernek szüksége van.

- Hogyan zajlott az országos terjesztés és a marketing a kezdetekkor?

- Csak hírből hallottam, hogy az első lelkesedés utáni hidegzuhany mennyire lelombozta a csapatot, akkor még nem dolgoztam itt. Urbán András ügyvezető igazgatónk sokszor meséli, hogy amikor az első országos terjesztésre szánt mennyiséget kinyomtatták és postázták a plébániákra, egy hét múlva hívták őket a postáról, hogy „azonnal vigyék ezt a hatalmas mennyiségű újságot innen”. Ugyanis bontatlanul visszaküldték a küldeményeket. Ez volt az első nagy pofon. Persze marketingre később sem volt pénz, így aztán házi ötletekkel és eszközökkel igyekeztünk népszerűsíteni a lapot. Rendezvényekre mentünk, egy kocsiban négyen-öten utaztunk vidékre, a csomagtartóban újságokkal, amelyeknek a nagy részét persze sokszor vissza is hoztuk, és csak reméltük, hogy azért adtunk egy-egy impulzust arról, hogy van egy Képmás nevű magazin a magyar piacon. Előfordult, hogy fagyis kocsival vonultunk ki a Karizmák Ünnepére, és a felnőttek Képmást, a gyerekek fagyit kaptak. Máskor meg András a családjával és pár ezer lappal kiment „majálisozni” a Nemzeti Színház megnyitó ünnepségére, ami annyit jelentett, hogy egy nagy lepedőre felírta, hogy Képmás, babakocsistul letelepedtek a szemközti füves rétre, és a kijövők kaptak tőlük egy-egy magazint. Próbáltuk lelkesíteni az olvasóinkat, hogy hozzanak még egy olvasót, mert hittünk abban, hogy a magazinpiacon olyan értékeket képviselünk, amelyeket más nem. Ez adott bátorságot az ötlethez, és a polgári körös időszakban a módszer elég hatékony „sufnituning marketingnek” bizonyult. Ennek ellenére Beer Miklós püspök atya belénk vetett bizalma és anyagi támogatása nélkül nem tudtuk volna átvészelni ezt az időszakot. Nélküle ma nem lenne Képmás.

- Más jóakarótok is volt. Egy támogatótok 100 pedagógusnak rendelt újságot, és ezt folytatta a következő két évben is…

- Ez nagy felajánlás volt, ráadásul konkrétan úgy hangzott, hogy olyanoknak adjuk ezt a száz előfizetést, akik aztán másokat is meg tudnak ismertetni a lappal. Vagyis a támogató nemcsak elismerte a Képmás küldetését, nemcsak jelentős összeget áldozott rá, hanem még a terjesztést is segíteni akarta. Ez a gesztus mindig erőt adott, amikor úgy éreztük, talán nem éri meg csinálni. Hiszen, ha egy kívülálló ennyire fontosnak tartja, hogyan tehetjük meg mi, hogy nem hiszünk benne?

Fotó: csaladhalo.hu

További részletek a weboldalon.

(csaladhalo.hu/csalad.hu)