2017-09-19 19:00:00 Budai Képmás-est: Testvérek között

Susmusolós tabutémát feszeget az Apa Akadémia

Szűkös az apaságról szóló irodalom. Ismerek például egy olyan könyvet, amelynek most a címét sem mondom meg, mert a hideg ráz ki tőle. Na, azt végképp nem szeretném, hogy bárki is abból tanulja az apaságot!

Egy hétköznapi estén a terézvárosi utcákon a járókelők hazafelé sietnek, otthon már készül a vacsora. Hamarosan kezdődik azonban az Apa Akadémia nyitó előadása, amelynek mottója így hangzik: „Adjunk bele több apait!”. Hát, a Család.hu-n igazán ne múljon!

Az Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtér bejárata világosságban úszik, a portás rám néz, és kérdés nélkül mondja: – Apa Akadémia. Első emelet, balra, föl a lépcsőn!

Az útbaigazítást követve az előadóterem regisztrációs pultjához jutok, ahol Léder László pszichológus, az Apa Akadémia alapítója és Dézsi Réka mentor, szülőszobai támogató, az Akadémia társelőadója mosolyogva fogadja a résztvevőket.

Meglepő vagy sem, sokan vannak. A vacsoraidő ellenére a terem jócskán megtelt fiatal és középkorú férfiakkal, néhány párral, sőt, egy-két hölgy érdeklődő is akad.

A kezdésig belelapozok a pultnál kihelyezett Apa-füzetek egyikébe, ahol mintegy ráhangolódásként a következő gondolatokat olvasom az előszóban:

Apává lenni nem kevésbé szép és felelősségteljes feladat, mint anyának lenni. Míg az internet és a könyvpiac hemzseg a kismamáknak szóló weboldalaktól, írásoktól, addig apáknak szóló kiadványokkal nagyon ritkán találkozunk.A szakemberek, orvosok, védőnők is főleg a leendő anyával és a babával foglalkoznak, így a férfiakat senki sem készíti fel arra, mi vár rájuk, mi segíthet nekik abban, hogy megtalálják a helyüket új szerepükben.

Később mintha ugyanezek a gondolatok visszhangoznának az előadóteremben is, a szerző, Léder László élőszavas tolmácsolásában, időről-időre kiegészülve a női nézőponttal, Dézsi Réka gondolataival.

Előadás, vetítés, interaktív beszélgetés, hatalmas taps. Sikeresen debütál az Apa Akadémia.

IMG_20170228_183403

Akkora a siker, hogy az előadókat a rendezvény után sem engedi el a hallgatóság, váltig kérdezgetik őket, nem könnyű egy asztalhoz terelni Dézsi Rékát és Léder Lászlót egy közös interjú erejéig.

Végül azonban mégiscsak sikerül.

Nos, túl vagyunk az első előadáson: ilyennek képzelték előzetesen?

Dézsi Réka: Igazándiból teljesen másmilyen volt, mint amilyenre számítottam. Mégpedig sokkal jobb! Nyilván hetek óta készültem az előadásra, de amikor jöttem ide, mégsem tudtam pontosan elképzelni, miként fog ez az egész kikerekedni. Nem gondoltam volna, hogy ilyen olajozottan működik majd minden, mint ahogy végül történt. Mert láttam az embereknek a szemében, hogy nagyon tudnak azonosulni a felvetett témákkal. Meglepően jól éreztem magam.

Léder László: Számomra az volt igazán inspiráló, hogy a megjelent hallgatóság a kedd estéjét arra áldozta, hogy az apaság témájával foglalkozzunk. Ami pedig külön motivált, hogy a közönség többsége férfiakból állt. Hiszen aki ezzel a kérdéskörrel foglalkozik, pontosan tudhatja, hogy a legfőbb cél a férfiak elérése. Mert a férfiakat többnyire nehéz becserkészni a családdal, neveléssel, gyermekekkel foglalkozó előadásokra.

Komoly témáról volt szó, ám oldotta a hangulatot egy vicces epizód, amikor korunk médiában, filmekben, reklámokban jellemző apa-ábrázolását taglalták. Ez nagy derültséget váltott ki a közönség soraiban. Hogy is van ez?

L.L.: Amerikai kutatások szerint az amerikai mesekönyvekben és filmsorozatokban vagy nincsenek apák, vagy ha vannak, akkor azok ügyetlenek, bugyuták – különösen a családot és a gyermeknevelést érintő kérdéseket illetően. Azt mutattam be az előadásomban, hogy sajnos ez nem csak Amerikára jellemző, hanem a mi meséinkre, a mi sorozatainkra, mi reklámjainkra is. Fontos tehát tudatosítanunk, hogy erről a cuki, kicsit ügyetlen apaképről egy reális apaképre kellene váltani. Legyen természetes, hogy valójában nagyon sok apa foglalkozik a gyerekével, nagyon sokféle módon.

D.R.: Sajnos csakugyan kóros a média által sugallt férfikép. Pedig bármelyik férfiból jó apa válhat, ha eléggé szereti a gyermekét.

Hogyan folytatódik az Apa Akadémia előadássorozata, mik a további tervek?

L.L.: Szeretnénk viszontlátni a megjelenteket, lehetőleg új arcokkal kiegészülve, mert azt gondoljuk, hogy ha kialakul egy törzsközönség, akkor egészen mély szintekig juthatunk az apaság kérdéskörének boncolgatásában. Fontos a közvetlen hangulat, mert eleinte mindenkinek szokatlan egy ilyen helyzet, ezért lehetett írásban is kérdéseket feltenni, hiszen gyakran valóban intim dolgokról kérdeznek bennünket.

Az első időszakban tehát alapozó előadásokat tervezünk, de májusra már meghirdetjük első workshopunkat, amelynek az lesz a lényege, hogy egyetlen fontos témára fókuszálva – egészen konkrétan a gyermek megszületésének időszakára – interaktívan beszélgessünk a résztvevőkkel. Megosztanánk egymással a tapasztalatainkat, illetve elméleti tudással vérteznénk fel a gyermekvállalás előtt állókat és a kisgyermeket nevelőket, hogy ebből az élethelyzetből a legjobbat tudják kihozni.

Távolabbi céljaink között pedig a „képzők képzése” szerepel. Vagyis olyan embereket képeznénk, akik a saját közösségükben – óvodákban, iskolákban, munkahelyeken – magas színvonalon tudják képviselni az apaság témakörét. Fontos ugyanis, hogy terjedjen ez a tudás, amihez ideális esetben elég lehet egy-egy jól felkészített, agilis ember, hogy a saját kis közösségében változást idézzen elő az apaság szemléletében.

Csakugyan ennyire nem ismernénk ma Magyarországon az apaság helyzetét?

D.R.: Bizony, szerintem egyáltalán nem ismerjük. Az egész témakör mintha tabu téma lenne, amiről susmusolva lehet csak beszélni. Az apaságról szóló irodalom is roppant szűkös. Én például ismerek egy olyan könyvet, amelynek most a címét sem mondom meg, mert annyira nem ajánlom. A hideg ráz ki tőle. Na, azt végképp nem szeretném, hogy bárki is abból tanulja az apaságot!

(csalad.hu)